Konyhám Angliában - evésről, főzésről, vagy éppen az élet dolgairól

Hiába fizettem elő a Good Food-ra, a régebbi receptek hiányoznak. És bár rendszeresen olvasom a honlapot és aktívan használom a keresőprogramot, az valahogy nem az igazi,  kellett eme kiadvány. Minden könyvesboltban lehet kapni és nem csak a süteményes változatot, az összes recept kategorizálva van és ezekbe a helyes kis füzetecskékbe vannak összegyűjtve.

Másfél hónapja végül megvettem a 101 cakes & bakes címűt (lassan a többit is begyűjtöm) és alapos tanulmányozás után már aznap estére szelektáltam és összeállítottam magamnak egy sorrendet (persze nem tartom be), hogy miket kell feltétlenül kipróbálnom belőle. Mert hiába a sütésmániám, a krémes édességeket valamiért nem nagyon eszem, ellenben odavagyok a keverttésztás sütikért, kekszekért, muffinokért.

Ez a nasi is a kedvenc fajtámból való, ízekben gazdag, édes és savanykás egyszerre és telis-tele van mákkal.

Tekintve, hogy jópár évvel ezelőtt szigorú reformokat vezettem be (ami az alapanyagokat illeti), ismét egy átalakításra kerül sor. A cukorra már rég megtaláltam a megoldást, xylitolt, egy természetes édesítőszert használok. Ugyanúgy alkalmazandó, mint a hagyományos kristálycukor, ráadásul omlós habcsók is készíthető belőle. Viszont egészséges és, bármilyen hihetetlen, de a fogainknak is jót tesz. A kristálycukor és finomliszt káros hatásairól William Dufty: Cukor blues című könyvéből mindent meg lehet tudni.

A finomliszt helyett szívesen sütök zabkorpával, zabőrleménnyel (nem zabpehelyliszt, hanem az egész zab megdarálva), ezek kiváló alternatívák a búzadarára. A búzakorpa is mindig megtalálható a konyhaszekrényben. És hogy a finomliszt illúziója is megmaradjon, rendszeresen hozom otthonról az Update liszteket. Persze kezdeti nehézségeim nekem is akadtak a használatukat illetően, de az évek során kitapasztaltam a mennyiségeket. Dúsításként remek hozzávaló a pudingpor illetve az étkezési keményítő.

Legújabb alakításom, hogy egy angol cégtől rendeltem csökkentett szénhidráttartalmú lisztet, ez lényegében az Update lisztek itteni megfelelője. Egyetlen szépséghibája, hogy semmilyen egészségbolt sem forgalmazza (a szupermarketek meg végképp nem), így hát ha rendelni szeretnék, még a postaköltségért is fizethetek, ami a liszt árának majdnem a fele. Így 1,3 kg liszthez potom £13-ért jutottam hozzá. Szóval marad a Magyarországról való "anyagbeszerzés".

Ezt az édességet viszonylag könnyen formáltam szuperegészségessé, de a zsiradékkal itt is csaltam. Vaj helyett krémsajtot kevertem a tésztába, de szerintem így is nagyon finom lett, olyan igazi cheesecake-es.

Hozzávalók:

4 db tojás

100 g xylitol

110 g liszt (az interneről rendeltet használtam, helyette jó az Update süteményliszt)

100 g zabkorpa

1 zacskó tejszínízű pudingpor

1 tk szódabikarbóna

2 tk sütőpor

50 g mák

250 g quark (vagy krémes túró)

250 g natúr krémsajt

2 db narancs reszelt héja

2 db citrom reszelt héja

2 db lime reszelt héja

A tojást az édesítővel habosra vertem (kb. öt percig), utána lassan a krémsajtot és a quark-ot hozzáadagoltam ehhez a keverékhez. Külön egy másik tálban összekevertem a száraz hozzávalókat, ezt is részletekben vegyítettem a túrós-krémsajtos masszával, végül beleforgattam a lereszelt citrushéjakat. Kibélelt tortaformába öntöttem, majd 160 fokos sütőben sütöttem kicsivel több mint egy órát. Hagytam a formában kihűlni, közben elkészítettem rá a cirtuszselét.

Az alaprecept szerint krémsajtos máz kerül a sütemény tetejére, de egy ideje mér kacérkodtam a gondolattal, hogy készítsek egy kis házi citromzselét, így most ezzel vontam be máktorta tetejét.

A zselé így készült:

Három citrom és három lime kifacsart levét elkevertem 2 dl vízzel, 50 g xylitollal. Ebből a léből kivettem két evőkanálnyit és simára kevertem benne két teáskanál keményítőt. Ezt a keményítős keveréket visszaöntöttem a citrusos vízhez, majd lassú tűzön besűrítettem. Végül ment még bele egy-egy citrom és lime reszelt héja, majd a tűzről levéve elkevertem benne két tojás sárgáját.

Ez jóval nagyobb mennyiség, mint amit a süteményre kentem (arra elég volt 6 evőkanállal), de előrelátó voltam, jól jöhet ez még bármikor. Akár ráadásként leöntve egy szelet sütit, vagy például palacsintatölteléknek.

Szeretem a szupermarketek ingyenes magazinjait. Egyrészt mert tele vannak kuponokkal (amiket persze sosem használunk el, olyan röhelyes termékekre van a kedvezmény, de az angolok szeretik, ám legyen), másrészt csak úgy ontják magukból a jobbnál-jobb recepteket. Merem mondani, hogy elég sokat kipróbáltam már közülük és szinte egyszer sem kellett csalódnom.

A tegnapi borongós időre való tekintettel, hogy kicsit melegítsen, elhatároztam, az ebédhez (ami még a húsvéti sonka maradéka) főzök levest is. Ez elég ritkán esik meg, mert nem vagyunk levesesek és ha készítem, akkor is csak én szoktam enni belőle. Ez a tény persze némileg bátorított is, hogy valami teljesen újat próbáljak ki.

A Sainsbury's tavaszi számában már korábban felfedeztem egy érdekes almalevest. A fő alkotórészei az alma, a paszternák és a burgonya. Mondanom sem kell, hogy én a krumplit alapban kihagytam belőle. És ha alma, akkor fahéj. De a recept sós levesről szól én viszont valami édeset akartam enni. Ismerve magamat, tudtam, gond egy szál se', akkor változtatok egy kicsit az alapanyagokon összetételén.

Hozzávalók 4 adaghoz:

300 g paszternák

1 nagy alma (nálam most Jonagold)

1 l  forró víz

1 csésze tej

1 tk kukoricakeményítő

cukor vagy bármilyen édesítő ízlés szerint

fél tk fahéj

A paszternákot felkockáztam, majd úgy tíz percig főztem az egy liter vízben. A tűzről levéve hozzáadtam a kisebb darabokra vágott almát és botmixerrel pürésítettem. Közben a keményítőt csomómentesre kevertem a tejjel, édesítővel (Xylitol) és a fahéjjal és takaréklángon összefőztem a pürésített zöldség-gyümölcs egyveleggel. Kicsit sűrűbb űllagú lett mint az átlagos krémlevesek, de kisebb megelégedéssel töltött el a tudat, hogy amit kanalazok az mind csupa rost és egészség.

Mielőtt nekiláttam volna a levesemnek, kicsit azért tartottam a paszternák ízétől, mert nem egy semleges ízű zöldség, de szerintem kiválóan helyt állt ebben az összeállításban is. A fahéj pedig remekül illik az időjáráshoz, kinézve az ablakon ugyanis nem látni mást, mint nagy szürkeséget, mert kedves kis városunkra ismét leszállt a köd...

Ha a borongós idő tartja magát (semmi kétségem felőle) a hétvégén elkészítem az eredeti receptet is.

Töprengtem egy ideje, mi legyen a mai ebéd. Halnak kell lennie, nem vitás, de megint jön a kérdés, hogyan készítsem el? Elkedzdem a neten és a szakácskönyveimben kutakodni, mindenre nyitott voltam, nem ragaszkodtam magyar ételhez (bár itt azért bevallom, egy kis halászlé nem lett volna ellenemre. De miből csináljam? Tonhalból? Tőkehalból? A gondolat  is nevetséges).

Még szerencse, hogy itt vannak nekem az angoljaim, akiket aztán vég nélkül lehet faggatni mindenről, de főként az ételeikről. Mert engem igazából  ez érdekel. Hogy milyen alapanyagokat használnak, miket főznek vacsorára, mivel fűszereznek (ha fűszereznek egyáltalán) És ha látják, hogy nagy az érdeklődés, még el is hiszik, hogy ehető a főztjük.  Ami - valljuk be - így is van. Az angol ételek finomak. Csak meg kell találni őket. De kivételek mindig akadnak, íme egy példa:

Legborzasztóbb emlékem egy báránylevesnek nevezett löttyel kapcsolatos. Lényegében bárányfaggyú, sárgarépa és rengeteg rozmaring osszefőzve. Iszonyatos, pedig szeretem a bárányhusit. Csak nem a tömény faggyút. Simán elment volna mosogatólének, de keményen tartottam magam a tizedik kanálig. Aztán szépen megköszöntem a vacsorát és csendben ültem pár másodpercig. Észrevették, hogy valami nincsen rendben, így megkérdezték, ennék-e egy kis sonkát. Még szép! Ez annál az angol családnál történt, ahol egy évig dolgoztam. De szerencsére ez volt az egyetlen negatív élményem az ételeiket illetően.

Bármilyen nemzet konyhájáról légyen is szó, nem zárkózom el semmitől, szívesen kipróbálok mindent. Előfordul persze, hogy bizonyos ételeket aztán többet ne tudnék megenni, de erre nincs is igazán pálda. Inkább arra törekszem, hogy a fűszerezést a saját szájízem szerint alakítsam így viszont szinte soha sem ér cslódás, a végeredményt (majdnem) tökéletesnek mondanám.

Sheryle nevű kolléganőm még az ősszel megkérdezte, mi a hobbim. Mit lehet erre mondani? Ő rögtön rávágta, hogy képeslapokat készít. Na jó, gondoltam, én meg főzök ,vagy sütök.  Lényeg, hogy a konyhában alkotok. Válaszoltam. Neki se' kellett több, olyan szóáradatot zúdított rám, hogy győztem követni. Percek alatt kiderült, mik a férje kedvencei (ő maga mindent megeszik, alakját tekintve a mennyiség sem akadály), hogy kedvence a görög, az olasz és a spanyol konyha és hogy ugyanabba az üzletbe (Morrisons) járunk vásárolni (én azért még pár másik boltot és a helyi piacot is szívesen látogatom, de ezt egy átlag angol, aki oda jár a betevő falatért, ami a lakásához a legközelebb van, úgysem értené meg). Hozzáfűzte még, hogy aznap egyébként halas pitét készül feltálalni vacsorára. Halas pitét? Ez alatt mit értsek? Melyik pitét? Az omlóstésztást, vagy a pürével borítottat? Érdeklődő arckifejezésemre a részletes recept volt a válasz, ami annyira egyszerűnek tűnt, hogy szinte már hihetetlen volt. Nem is volt kérdés, hogy én is kipróbálom. Ráadásul erősen élt bennem a gyanú, hogy ez alkalommal semmit sem kell változtatnom a recepten.

Szeptember óta többször is elkészítettem ezt a fogást, mert bizony nagyon ízlik, ezért úgy döntöttem, ma is ez a halétel lesz az ebéd.

Hozzávalók 4 főre:

350 g lazac főzve  és villával összertörve (a konzerv is éppen olyan jó)

150 g zöldborsó

150 g kukorica (én ezúttal bébikukoricát használtam)

3 szál újhagyma vagy póré

4-5 ek majonéz

só, bors

A püréhez:

500 g vegyes gyökérzöldség (sárgarépa, paszternák, zellergumó, karórépa)

kevés só

1 tk vaj

A zöldségek tisztításával és aprításával kezdtem. A mai alkalommal sárgarépából és paszternákból készítettem a pürét, de bármelyik felsorolttal helyettesíthető. Sőt, az eredeti recept burgonyát ír, de én azt valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva nem szeretem (nem értem, miért), így minden receptemben gyökérzöldségekkel helyettesítem és merem állítani, sokkal ízletesebbek így az ételek. Szóval a répa és a paszternák úgy negyed órán keresztül lobogó sós vízben főtt, majd leszűrtem, hozzáadtam a vajat, s végü botmixerrel pürésítettem.

Ezek után összekevertem a halat a majonézzel és az aprított hagymával. Hozzáadtam a borsót és a kukoricát, ez lehet friss, konzerv, vagy fagyasztott. Ha frisset használunk, nem árt pár percig előfőzni, ha fagyasztottat, megvárni, még kiolvad. Ízlés szerint mehet bele só és egy kevés bors.

Ezt a halas keveréket elsimítottam egy hőálló edény aljában, ezt beborította a püré, majd bő fél órán keresztül hevült a forró (kb 200 fokos) sütőben. Az utolsó pár percben meg lehet szórni reszelt sajttal, ajánlom ehhez a cheddart.

Az egyik barátom ma délután utazik haza Húsvétra. Van egy óriási akváriuma, amit ilyenkor mi szoktunk gondozni, a halacskákat pedig etetjük. Tegnap este Fiú mondta, hogy a barát (és egyben szomszéd is) ma dél körül jön át a kulcsokkal. Én meg gondoltam, meglepem.

Már több, mint két éve annak, hogy egy házibulit az utolsó pillanatban említettek. Így nem nagyon volt időm semmi macerással előrukkolni, csak valami egyszerűvel, ami pillanatok alatt megvan és nem is igényel különösebb odafigyelést. Mentőövkét jutott eszembe Jack barátom, a Flapjack. Kicsit szégyenkezve állítottam be a többiekhez, de nem várt sikert arattam a művemmel. Legjobban a szomszédunknak ízlett, ezt még utána hetekig hangoztatta.

Ez egy tipikusan angol, zabpehely alapú sütemény, de inkább a műzliszelethez hasonlít. Viszont csak külalakban, mert ebben az édességben a gabonán kívül szinte csak cukor van. Nem egy fogyókúrás nasi, de ha készítem, még én sem tudok lemondani róla. Utána aztán rendszerint jön a "szánom-bánom", de a maga egyszerűségével és isteni karamellízével valósággal ellenállhatatlan.

A receptet számtalan módon lehet variálni, én most ide csak az alapot fogom leírni. Az üzletekben is kapható legalább 10 féle ízesítéssel. Az én változatom egyébként egy gyerekeknek íródott szakácskönyvből való, aminek sajnos sem a címére sem pedig a szerzőjére nem emlékszem. De még annak idején, mikor azzal az angol családdal laktam, kimentettem (kimásoltam) a receptet, hogy a jövőben is  bármikor el tudjam készíteni a Flapjack-et.

Hozzávalók:

175g margarin

175g barna cukor (a recept a Demerara-t javasolja)

2 ek golden syrup (cukorszirup)

300 g kisszemű zabpehely

A margarint a sziruppal és a cukorral lassú tűzön összeolvasztottam, majd hozzákevertem a zabpelyhet. Sütőpapírral bélelt tepsibe nyomkodtam a masszát (úgy két centi magas legyen és az sem baj, ha nem tölti ki a formát, mert nem folyik szét a keverék), majd forró sütőbe tettem tíz percre. Utána még mérsékelt lángon további fél órát  sült.

Kihűtve élesebb késsel ajánlom szeletelni, mert mert eléggé morzsálódik

Tudom, hogy ez minimum Update 3-as kategória, de egyszerűen említést kellett tennem róla:)

Avagy halpogácsák thai módra. De nekem az angol neve mégis jobban tetszik ennek az ételnek. Hat meg az íze...

Nem vagyok híve a magazinvásárlásoknak (kivéve a Good Food:), de arra meg előfizettem), valahogy mégis úgy adódott, hogy az egyik vásárlásom alkalmával belekerült egy Slimming world a kosaramba. Huh, már a neve is rossz előérzetet kelt, egy fogyimagazin! Viszont a címlapon feltűnt a 38 oldalas receptmelléklet, így nem volt kérdés, hogy megvegyem-e.

Végül jó döntés volt, mert mialatt az újságot lapozgattam előre meg hatra, feltűnt ez a recept. Igaz, ennek mar több, mint fel éve, de tegnap végül ezt is elkészítettem magamnak. Általában tartok is itthon mindent ami kell  a halfasírtokhoz, így meg reggel összedobtam ezt a kis könnyű ebedet.

Hozzávalók 4 főre:

255 g tengeri halfilé

113 g koktélrák

100 g fromage frais

1 db tojás

2 gerezd fokhagyma

4 db újhagyma

1 db chili

kis csokor friss koriander (nalam petrezselyem)

1 tk őrölt gyömbér

1 lime reszelt héja

só, frissen őrölt bors

Elsőként lereszeltem a fokhagymát es a lime héjat, felaprítottam az újhagymát, a magozott chilit és a petrezselymet, majd egy tálban botmixer segítségével pürésítettem a halat és a rákot. Hozzáütöttem a tojást, majd mentek bele zöldségek is. Villa segítségével alaposan összekevertem, fűszereztem (ezzel érdemes csínján bánni, különösen a gyömbér eseteben, szerintem nem teszünk rosszat vele, ha megkóstoljuk), s hozzáöntöttem a fromage frais-t. Meg egy kis keverés és mehet is a hűtőbe legalább 2 órára.

200 fokra előmelegített sütőben nagyjából fél óra alatt elkészül.

Ebből a mennyiségből nekem hat közepes méretű darab lett, de én főételnek készítettem. A recept íroja sós nasinak, mártogatósnak szánta és ő kisebbeket is készített belőle.

Szeles nap volt a tegnapi, kedvem menni sehova sem volt. De a bevásárlás megtörtént délelőtt, így adott volt a programom. Boltból gyorsan haza, ebed megfőzve, fiúval ebed, konyha előkészítődik és indulhat a hadművelet.

Omlett mediterrán módra

Hozzávalók  személyre:

1 zsenge cukkini felszeletelve

40 dkg kockázott pulykamellsonka

négy marék fagyasztott borsó

négy tojás kevés tejjel és két evőkanál Update kenyérliszttel elkeverve

két fej aprított fokhagyma

só, bors, oreganó, bazsalikom, chilipehely

reszelt cheddar

Előmelegített serpenyőbe dobáltam a cukkinit, a fokhagymát, a borsot és a fűszereket, majd kevés vízzel felöntve félig puhára pároltam őket. Ment rá a sonka, addig, meg szépen el nem kezdett pirulni, s végül a tojásos keverek. Pár másodpercnyi kavarás és mar borítottam is a tányérra. Cheddar ment a tetejére.

A sajttal vigyázni kell. Én mindig 15 százalékos zsírtartalmút használok, de ezt Angliában gyerekjáték beszerezni.  Bármilyen másik sajttal helyettesíthető, ami jól olvad.

Nasizós hétvégéim bizony vannak. Ilyenkor beleásom magam a szakácskönyveimbe, kikeresek egy (vagy több) szemrevaló receptet, számolgatok, átalakítgatok (Update 1-es kategóriába), aztán kezdődhet a munka.

Brownies

Ezt a receptet a legújabb Good Food magazinban találtam. Angela Nilsen a szerző, jó kis lightos változata ez az eredetinek, de meg én is változtattam rajta. Liszt és cukrok száműződtek, majonez maradt.

Hozzávalók 9 darabhoz:

80 g Update sütiliszt

5 g búzakorpa

30 g natúr kakaópor

1/4 tk szódabikarbóna

50 g xilitol

50 db édesítőtabletta kevés tejben feloldva

2 ek karamellízű édesítős szirup (nem baj, ha kimarad, én adtam hozza, mert volt itthon)

1 tk vaníliaaroma

2 tk író vagy kefir

1 tojás

50 g Update majonéz

A száraz és a nedves hozzávalókat külön összekevertem, majd vegyítettem őket. Meg ezzel foglalatoskodtam, a sütő előmelegedett 160 fokra és a 20x20-as kis tepsim kibélelődött sütőpapírral (de csak az alja). Massza bele tepsibe, tepsi be a sütőbe 30 percre.

A majonéztől nem kell megijedni. Tudom, hogy bizarrul hangzik, de az izéből semmit sem lehet erezni. Ellenben nagyon jó állagot ad a tésztának.

Mialatt a nasim készült, mar vettem is elő a régi (kézzel írott és tele családi receptekkel) szakácskönyvemet. A fiúnak is édesre fajt a foga, o sima csokitortat kapott.

Csokoládétorta

Ez valójában anyukám  Ludlab receptje, de tortának is meg szoktam sütni.

Hozzávalók (20 cm átmerőjű tortaformához):

4 tojás szétválasztva

13.5 dkg cukor

1 ék víz

1 ék kakaópor (én mindig többel csinálom, hogy jó sötét színe legyen)

1/4 tk szódabikarbóna

4.5 ek liszt átszitálva

Először a fehérjéket kezdem el egy csipet sóval habbá verni, szigorúan kézi habverővel. Ez az én mániám, hogy nem használok gépit, ráadásul a dédimre is emlékeztet. Ő is mindig mindent így csinált.

Mikor a fehérjehab már olyan kemény lett, hogy késsel simán ketté tudtam vágni, a habverővel nekiestem a többi hozzávalónak és összekevertem őket. Itt egy kis problémám adódott a sűrűséggel (vagy inkább porossággal), mert  a masszám száraz volt, mint a sivatagi homok. A kakaóból többet tettem bele, ez rendben van, de a lisztből is több jutott. De időm nem volt gondolkodni, mert a sütő mar várta a tésztát  maga 190 fokos melegével. Adtam hozza kevés tejet és imádkoztam. Ránézésre végül jól nézett ki a dolog és a tojáshabot szépen, törés nélkül sikerült hozzákevernem a lisztes masszámhoz. Sütőpapírral belelt tortaformában 25 percig sütöttem.

Közben gyorsan elkészítettem a krémet. Először jött a sűrítőanyag. 2.5 dl tejet 3 evőkanál liszttel és egy tojassál krémmé főztem, majd félretettem hűlni. 15 dkg porcukrot, 3 dkg kakaóporral és 15 dkg margarinnal krémesre kevertem (ezt is kézi habverővel), majd mikor kihűlt a sűrítőanyag apránként hozzáadtam a margarinos masszához.

A piskótám közben elkészült és szerencsére nem lett semmi baja.  A formából kiszedve pár percenként forgattam, hogy gyorsabban hűljön, aztán már csak be kellett tölteném.  A többi egyszerű, a lapot ketté vágtam, krémmel jó vastagon megkentem, maradt meg bőven a tetejére meg az oldalara is.

Külön kívánságra jól meglett szórva kókuszreszelékkel és csokidarával.

Rájöttem, mi történt a piskótámmal. Van itthon egy merőkanálkészletem és azzal adagoltam a lisztet a tesztahoz. Kétségkívül nagyobbak a kanalak, mint azok, amiket evéshez használunk. Így kell hat vigyázni a házi receptekkel és a bolti merőkékkel. De mint írtam, a baj megoldódott.

A brownie meg valami isteni lett. Olyan, mint az igazi, nagyon csokis, nagyon édes, de mégsem nehéz.

A karamellszirupot innen rendeltem: www.lowcarbmegastore.com 

Mindenfele diabetikus termeket arulnak, kezdve a cukorkaktol at egeszen a sutikig egyeb alternativ liszteken ec cukorpotlokon at.